Tavaszi dőlt gondolatok
Beszámoló Közösségünk nagyböjti lelki hétvégéjéről
Mátra, 2007. március 15-18.

Mint egy meseszép vasárnapi ebéd után a konyhában maradt mosatlan edények tömege kísértett sokáig a feladat, hogy gondolatokat fogalmazzak meg Közösségünk nagyböjti lelki hétvégéjéről, melyet Bagolyirtáson, a Mátra szívében töltöttünk együtt, amolyan léleképítéssel: elmélkedés, főzés és ima közepette, a Szentlélekben.
Most már könnyű dolgom van, mert látva azt, mennyire nem haladok a munkámmal: kényszerítettem magam: legalább fogalmakat gyűjtsek, amelyek kifejezik, felidézik azt a pár márciusi napot. Így kerülhetett egymás mellé erdő, játék, nagyböjt, meglepetés és növekedés. És ezek a fogalmak vannak most jelen, dőlt betűvel szedve. Kifejezik, ami maradt, ami megmaradt. Bennem.
Összességében ünnepre készülődtünk. Jézus gyengéd jelenléte volt az, ami ünnepet varázsolt körénk és szívünkbe. A napi kétszeri elmélkedések után "kötelező" egy óra csönd teremtett meg egyfajta méltó meghittséget. Ez volt a gyógyítás és gyógyulás ideje. Húsvétra készülődve végeztünk keresztutat, és elmélkedéseink után nem maradt el a megosztás sem.
A közösséget leginkább a közös étkezések és imák alkalmával éreztem. Ezen alkalmakkor szólt hozzám Isten: figyelj, mert csendben bár, de vagyok, aki vagyok. És jelen vagyok.
Számomra a szerelem ideje is volt ez a pár nap. Biztosan nem volt véletlen a tavasz ölelő, szeles simogatása. Ugyanezt Budapesten megélni., nos, elképzelni sem tudom.
Éber figyelem láttatta csak meg velem, hogy a konyhai munka: szolgálat, a favágás: léleképítés, egy túra a szélben pedig hódolat a természetnek. És Fallóskúti Szűzanya zarándokhelye felejthető emlék marad, mindannyiunk számára, mint egy bágyadt, vasárnap délutáni mosogatás.

István